január 10. csütörtök
Bágyadtan és ziláltan ébredtem, ráadásul ki sem aludtam magam. Rémálmom volt. De jó. Lesétáltam a konyhába, valami harapnivaló után nézni.
- Csomagoljak neked palacsintát uzsonnára? – kérdezte anya vidáman.
- Igen, az jó lenne – válaszoltam két ásítás között.
- Már nem azért, Catherine, de öt perc múlva háromnegyed nyolc, kicsit késésben vagy – nézett az órájára anya.
- És ezt csak most mondod? – túrtam bele a hajamba kétségbeesetten.
Üres, korgó gyomorral tűztem fel a szobámba és villámsebességgel kapkodtam magamra pár ruhadarabot. Tél lévén jól felöltöztem, ezért nem jutott időm se a fésülködésre, se a fogmosásra. Gyorsan kiöblítettem a számat szájvízzel, hogy azért legyen egy kis igényem magamra, és bedobtam a fogkefém és a fogkrémem a táskámba. Nagykabátban indultam útnak és útközben fésülködtem meg. Szerencsére mindig van nálam egy apró tükör, így most is vethettem egy pillantást a kinézetemre. Nem is olyan rossz…Ahhoz képest, hogy a suli felé menet csináltam. Rápillantottam a telefonom kijelzőjére. Jézusom, két perc múlva nyolc óra! Az út hátralevő részét futólépésben tettem meg, úgyhogy pont beestem a suliba. A folyosókon nem volt senki, ezek szerint már rég becsöngettek. Marha jó. Óvatosan kinyitottam az osztálytermem ajtaját és beléptem. Éppen Mr. Trent tartott matematikát. Ajjaj, őt már többször bedühítettem.
- Catherine Taylor, látom elaludt – állapította meg Mr. Trent. Az osztály halkan kuncogott.
- Elnézést, tanár úr – kértem bocsánatot.
- Semmi baj, de attól még ez egy nyolc perces késés – csóválta a fejét a tanár.
Állva a kérdő tekintetek sorát, leültem a helyemre, Bella mellé.
- Mi történt? – kérdezte.
- Ahogy a tanár mondta, elaludtam – sóhajtottam.
Bella megsimította a vállam. Hát, igen. Új vagyok, és ennyi galibát okozok. Ez az én formám. Jake óvatosan hátrapillantott. A szájáról leolvastam, hogy az érdekli, „miért lógtam”. Én csak keresztbefontam a karom magam előtt és meredten bámultam a matekkönyvemet.
- Feleltetnék – fürkészte a naplót Mr. Trent. – Mégpedig… Annabella és Amanda! Két A betűs, milyen jó.
Bella magabiztosan ment ki a táblához, ahogy Amy is. Mondjuk, Amy nem azért volt magabiztos, mert olyan sokat tanult, hanem azért, mert keveset tanult és mégis mindent tudni fog. Na, ezt onnan tudom, mert egyik reggel pont evvel dicsekedett. Amy az a típus, akinek elég, ha odafigyel az órán és máris mindent tud. Szóval, a két lány felsorakozott a tanár előtt és sorra felmondták az elméletet. Eközben Jake, amikor Bella válasza következett, egyfolytában rossz válaszokat suttogott, de persze úgy hogy a tanár meg ne hallja. Bella néha megzavarodott, de összességében mindig pontosan válaszolt. Ám lassan odáig fajult a helyzet, hogy Bella pár rosszat is kikotyogott, amitől mínusz pontokat kapott. Na, ezt megelégeltem. Elkezdtem én is rossz válaszokat lesúgni Amy-nek, akit azért nehéz megzavarni. Jake felháborodottan súgott egyre hangosabban, mire én is, és ez addig fajult, amíg Mr. Trent ránk nem ordított.
- Catherine Taylor és Jake Ryan! Tűnjetek ki a teremből! – kelt ki magából a tanár.
Kelletlenül kisétáltunk a teremből, majd egymást kezdtük el szidni.
- Ezt jól megcsináltad, Jake! – vágtam a fejéhez. – Kirúgattad mindkettőnket!
- Én? Ha te nem kezdtél volna utánozni, akkor semmi nem történt volna!
Idegesen forgattam a szemem.
- Nem kezdem valami szépen a sulit, már legalább… - kezdtem számolni. – …négy balhém volt.
- Csak? – hitetlenkedett szórakozottan Jake.
- Csakhogy én 1 hét alatt szedtem be ezeket – ültem le a termünkkel szemközti padra.
- Oké, te nyertél – nevetett Jake, azzal ő is leült mellém.
Ezt nem hiszem el. Most meg barátkozni kezdünk?
- Egyébként szakítottam Amy-vel – közölte.
- Húú. Gyors volt – utaltam arra, hogy csak nem rég kezdtek el járni.
- Tudom. Van ilyen.
Ébresztő! Mi most tényleg beszélgetünk? Ugye, ez csak egy rossz álom?
- Hány barátnőd volt már? – érdeklődtem.
- Sok – mondta egyszerűen Jake.
Ő tudja. Szerintem Jake minden csajt felszed, aki valamennyire is csinos.
- Neked hány barátod volt már? Vagy volt egyáltalán? – próbált poénkodni.
- Nagyon vicces – feleltem unottan. – Ha tudni akarod, volt már barátom. Az előző sulimból.
- Nagy szám… - legyintett Jake.
- Tudod, én nem vagyok olyan, mint te. És nem is akarok olyan lenni.
- Hát, ez kölcsönös.
- Hé, mikor mehetünk már be? – türelmetlenkedtem.
- Viccelsz? Tudod, mikor akarok én bemenni… Örülök, hogy lóghatok!
- De igazolatlan órát kapunk! – kezdtem pánikolni. – Plusz, egy csomó bepótolnivalónk lesz!
- Kit izgat?
- Engem!
- Azért jó vagy – gondolkodott Jake. – nem csak magaddal, de velem is kiszúrsz!
- Nem is igaz!
- Dehogynem! Ne is tagadd!
Megadóan felálltam a padról. Már éppen arra készültem, hogy bekopogjak az ajtón, amikor kicsöngettek. Mr. Trent kisétált a teremből és felénk pillantott.
- Catherine és Jake! Ez két igazolatlan, plusz pótoljátok be az órai munkát!
Hurrá. Pont erre vágytam. Az első hetemen begyűjtöttem egy intőt, egy késést és egy igazolatlan órát. Beléptünk a terembe. A fiúk Jake-et kezdték faggatni, hogy „milyen volt egy csajjal”. Bella rögtön hozzám sietett.
- Már megint bajba keverted magad! – csóválta a fejét.
- Az mindegy. De neked ugye, ötös lett a felelésed? – kérdeztem.
- Persze.
Felsóhajtottam. Egy gonddal kevesebb.
- Mi volt Jake-kel? – érdeklődött huncut vigyorral. Mi lenne? Semmi.
- Kiküldtek minket, kint meg próbáltuk értelmesen eltölteni az időt – összegeztem.
- Pontosabban?
- Beszélgettünk.
- Miről?
- A balhéinkról, az eddigi kapcsolatainkról…
- És mit mondott?
- Istenem, Bella! Lehet olyan, hogy ez csak ránk tartozik?
- Mi? A balhéidnak az egész osztály mindig szem- és fültanúja volt, tehát ez nem titok. Jake direkt kürtöli szét az effajta rendbontásait, mert ez menő. Legalábbis szerinte. És az eddig kapcsolataitok… Jake exbarátnőit mindannyian ismerjük, ez is ki van publikálva. Neked meg… Volt egyáltalán már komoly barátod?
- Már te is kezded? – akadtam ki totálisan. – Igenis, volt már barátom az előző sulimban.
- Jó, jó. Ezzel azt hiszem, le is zártuk a vitát. Nincs olyan dolog, ami csak rátok tartozna.
Feladtam a Bellával való vitát. Mit érdekel engem? Most teljes egészében az iskolára kell koncentrálnom, ugyanis a magatartás jegyem már automatikusan négyes lesz év végén. És még csak egy egész hete járok ide. Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal pakoltam elő a második órai rajz órához. Ez lesz az első rajzom, mivel itt kéthetente van ez a tantárgy. Becsöngettek. Miss Sarah Cole elegáns fekete kosztümben jelent meg egy köteg lappal, vázával és egy gyümölcsöskosárral.
- Szervusztok! – kezdte csilingelő hangon Miss Sarah. – Úgy hallottam, érkezett egy új kis művész szerény kis köreinkbe!
Jake fennhangon hahotázni kezdett. Na, igen. Én vagyok az új kis művész. A szerény kis köreikben. J
- Bemutatkoznál nekünk? – kérte Miss Sarah.
- De már mindenki ismeri! – üvöltötte Harry valahonnan a hátsó sorból.
- Én viszont nem, kedves Harry – intette le a tanár. – Szóval, drága újonc! Mondd el, ki is vagy!
Mindezt úgy mondta, mintha valami varázsvilágban tartózkodnék és én lennék a sok varázsló tanonc között az, aki még semmit nem tud és a pálcáját sem képes használni… Oké, régen túl sok Disney Channel-es sorozatot néztem.
- Catherine Taylor vagyok. Tanulmányaimat a New Land nyolcosztályos gimnáziumban kezdtem el, és költözés miatt kerültem ide – mutatkoztam be, megjegyzem, elég szűkszavúan.
- Esetleg még valami, Catherine? – kérdezte Miss Sarah, remélve, hogy nem ez volt minden mondanivalóm.
- Nem, tanárnő, azt hiszem, ennyi lenne.
- Jó, hát akkor kezdjünk is neki a munkának! Ma csendéletet festünk! – mondta a tanárnő, azzal elhelyezte az asztalon a gyümölcsöket és a vázát.
Miután kiosztotta a rajzlapokat, mindenki szaporán rajzolni kezdett. Én is próbáltam a tanult módszerrel nekikezdeni a művemnek. Közben többször is rápillantottam Bella munkájára, aki, mint minden dologban, úgy a rajzban is tökéletesen megállta a helyét. Dupla rajz lévén a következő órát is alkotással töltöttük, jelző csengőre nagyjából mindenki készen lett. Miss Sarah begyűjtötte a rajzokat, majd egyesével felmutatta őket. Sophie és Tyra alkotása igazán színes lett, talán jobban is a kelleténél, úgy, ahogy Camilla és Nathalie is túlzásba vitte a színhasználatot, de azért mind a négyüké tök jó lett. Adam, Liam és Zeke munkáját művészi pontosság és komolyság jellemezte, Harry-é kissé össze lett csapva, de megállta helyét a maga módján, Belláé és Amyé precíz munkák lettek, vagyis hozták a formájukat. És akkor jött Jake rajza… Mikor megláttam, egyszerűen szóhoz sem jutottam! A papíron gyönyörű, térbeli rajz volt látható, pontos festés, a gyümölcsök élethű ábrázolásban csücsültek a lapon.
- Ez iszonyat szép! – kiáltottam gondolkodás nélkül.
- Valóban, Jake egy született tehetség! – áradozott Miss Sarah.
Jake hanyagul megrántotta a vállát. Á, szóval így állunk. Jöhetett Steve munkája, aztán az enyém. A tanár lassan felmutatta a csendéletem, mire én elkaptam a tekintetem. Mindenki „azta!” és „hűű!” hangokat hallatott. Erre már igyekeztem odapillantani. A rajzom tényleg jól sikerült. Jake amolyan „na, vetélytársak vagyunk” nézéssel ajándékozott meg.
- Gyönyörű, fantasztikusan kidolgozott alkotás, Catherine! A tiedet és Jake-ét beküldöm egy pályázatra, rendben? – osztotta meg velünk a gondolatát Miss Sarah.
Bólintottam, Jake is csak megvonta a vállát. Vidáman pakoltam össze a cuccaimat és a nap hátra levő részében boldogan ültem a babérjaimon. Mikor hazaértem, mindjárt rosszabb kedvem lett. Anya bosszúsan várt rám.
- Catherine, ma, napközben felhívott az osztályfőnököd, hogy össze kellene szedned magad! Elmondta, hogy begyűjtöttél egy intőt, ma késtél reggel, ráadásul a tanár kizavart az órájáról. Mindezek tetejébe pedig igazolatlan órát is kaptál. Mire véljem ezt a viselkedést? – tette csípőre a kezét anya.
- Nem az én hibám! Jake zavartatott ki minket az óráról! – védekeztem teljesen hiábavalóan.
- Nem hinném, hogy arra neveltelek, hogy másra kend a tetteidet!
- De ez az igazság!
- Nem akarok erről többet beszélni! Most pedig menj fel a szobádba és tanulj! Legalább az menjen jól!
Szomorúan felballagtam a szobámba. Szörnyű nap volt ez. Rajzpályázat ide, vagy oda, a balhék, azok balhék. Szuper. L
Köszönöm, hogy elolvastad! Kérlek kommentelj!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése