Mai bejegyzésemnek meglepő és furcsa módon a "Don't worry, be happy" címet adnám, már ha olyan elhatározásra jutnék, hogy írásomnak effajta nevet kifejező nevet adjak. De térjünk is rá a lényegre, amely a bejegyzés túlnyomórészét képviselni fogja: komolyan, mi a fészkes fenét vártatok tőlem?? A blognak mennie kell tovább, ki beszélt itt befejezésről!? Ha ez az illető én volnék, akkor megnyugtatom a hallgatóságot, hogy a pénteki felindulásom pusztán a hét végi fáradalmak és felgyülemlett melankólia (no meg bosszúság) kiírása volt. Tehát Catherine, a bénasága ellenére is, de folytatni kívánja naplóját, szóval majd közvetítem a gondolatait. :) Nyilván észleltétek, hogy most mintha sokkal, hogy is mondjam (írjam), bonyolultabban, költőibben fogalmaznék, ami a kritikának is köszönhető. Mindent igyekszem kellőképpen kifejteni, a kihalásig boncolgatni, és még milliónyi szókapcsolatot tudnék én is, és ti is felsorolni annak az egyszerű szónak a szinonimájára, hogy "részletezni". De mindannyiunk tusztában van vele, hogy annak semmi értelme nem volna, ezért hát abbahagyom a Drága Olvasók fárasztását. Magyarul, a blogot újult erővel és ihlettel folytatom, amilyen gyorsan csak lehet.
Következő és egyben legizgibb hirdetnivalóm, az egy új blog bejelentése. Nem, ez nem az én ötleteimen alapul, hanem egy kiváló írónőpalánta fejéből pattant ki, név szerint M. Mircsi-éből, aki az Emlékek nyomában zseniális blog szerzője. Lényeg a lényeg, Mircsi egy nagyon megtisztelő ajánlattal kecsegtetett: nyissunk egy közös blogot! Én persze rögtön kaptam az ötletre, mint nyúl a répára. Szóval, elfogadtam. Azóta nem is bántam meg, véleményem szerint tök buli lesz, ha szabad így fogalmaznom és ha szabad ilyen diplomata kifejezéseket használnom. És ha amúgy is szabad rabolnom az időtöket az üres locsogásommal. Mindegy. :) Tehát, a közös blogunk már él és virul, csak még rejtve van, de ez érthető, hisz még csinosítgatjuk kicsit. Ha végeztünk, első dolgom lesz kirakni a linket.
Harmadik napirendi pontunk, egy újabb blog. Ez már egy teljes egészében saját lesz, és valami egészen más, amit már régóta ki akartam próbálni. Amolyan véleménykifejtős tervet dédelgetek, de részletek majd később. ;)
És végül, de nem utolsó sorban, köszönetnyilvánítás. Kulcsszavakban annyi, hogy 6 feliratkozó, sok biztatás és virtuális támogatás. A 6 rendszeres olvasó igen váratlan volt számomra, de nagyon örülök. Emlékszem, pár héttel ezelőtt még csak egy zöldfülű kis senki voltam nulla olvasóval, és a csodára vártam... No comment és nem röhögni! :) Most, hogy végleg befejeztem a hatodik osztályt, több ész szorult belém. A sok biztatás leginkább Mircsitől, Nadiától, Wicukától (aki ugyan nem feliratkozott olvasója a blognak, mert a telefonról való netezés ebben akadályozza, de mindig olvassa a részeket) és Rikkitől. Rikki sem zúdít rám kommentáradatot, mert őt a valóságban is ismerem, de olvas és ez nekem elég. Félreértés ne essék, azért a megejegyzések is jól jönnek! ;)
Akkor hát, ez volna az én 4 pontos hirdetnivalóm. Remélem tetszett, amennyire egy hirdetmény tetszhet! További szép napot!
Stella *-*
Véééégre! Ez a beszéd kedves Stella! Annyira örülök neki, hogy nem fejezed be, SŐT még valami újat is kipróbálsz! Na haragudj, hogy így fogalmazok de büszke vagyok a viselkedésedre! Iszonyatosan tehetséges bloggerina vagy és mint egyszer már mondtam Neked Írnod Kell! Nagyon, de nagyon várom a fejleményeket és minden elismerésem a tiéd!
VálaszTörlésElnézést, hogy így bepörögtem ( ami általában nem nagyon jellemző rám mert nyudogt terészető vagyok ) de most nagyon boldog vagyok!
Kívánok nagyon sok sikert és ígérem, hogy mindhárom blogodat árgús szemekkel fogom követni!
Nadia xoxo